A történethez annyit még mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a beszélgetés során hajlamos voltam megfeledkezni arról, hogy ő egy világsztár, aki ráadásul a saját kitartása és tehetsége révén lett sikeres, annyira közvetlen és barátságos volt. Tim – mert a tegeződés egy percig nem volt kérdés – jelenlegi és jövőbeli terveiről mesélt.

– Miskolcon az Oláh Kálmán – Tim Ries Quartett formáció keretein belül zenéltek, honnan ered a kapcsolat?
– Sok éve történt, hogy Balázs Elemérrel, a dobossal találkoztam Belgiumban egy koncerten. Már ott szóba került, hogy mindenképpen alkalmat kerítünk arra, hogy együtt zenélhessünk Magyarországon. Így az első itteni fellépésem is az ő Nospa nevű formációjával volt. Ennek során találkoztam először Kálmánnal (Oláh Kálmán nemzetközileg elismert zongoraművész és szerző – a szerk.) aki ekkor még alig volt tizennyolc éves, mégis hihetetlen tehetségnek bizonyult. Az azóta eltelt évek során végig tartottuk a kapcsolatot és így alakult, hogy Kálmán triójához csatlakozhattam most egy rövid időre.

– Tehát ez egy tartós együttműködés?
– Nem. Lényegében ez Kálmán triója velem kiegészülve, és a koncerteken is egyaránt játsszuk az én zenéimet, Kálmán szerzeményeit, valamint néhány Rolling Stones-számot.

– Akkor beszéljünk erről is egy kicsit. Ha jól tudom, a te ötleted volt a "The Rolling Stones Project" életre hívása. Honnan jött ez az ötlet?
– Nos igen, jó néhány évvel ezelőtt kereskedelmi-szagú zenéket szereztem, de nem éreztem igazán magaménak ezt a témát. Majd jött a felkérés a Rolling Stones részéről, hogy játsszam velük az egyik turnéjukon, és ott jutott eszembe, hogyan lehetne kicsit újrahangolni, más köntösbe öltöztetni a dalaikat. A jazz-zenészek, úgy hiszem, mindig is merítettek ihletet a populáris kortárs műfajokból. A turné végére már biztosan tudtam, hogy el akarom készíteni ezt az albumot. Ezért összehoztam több kitűnő jazz-muzsikust, illetve olyan popzenészeket, mint Norah Jones vagy Sheryl Crow, és végül maga a Rolling Stones is beszállt a lemez elkészítésébe, amit aztán nagyon jól fogadott a közönség.

– Nemrégiben jelent meg a folytatás is "Rolling Stones World" címmel, erről mit lehet tudni?
– Ezt a korongot a második, Stonesszal közös világkörüli turnén rögzítettük. Az album különlegessége, hogy minden dalt más országban, más helybeli zenész közreműködésével vettük fel. Összesen hetvenkét művésszel dolgoztunk együtt a világ minden tájáról Franciaországtól Japánon és Ausztrálián át Nigériáig, akik mindannyian a saját zenéjükkel és kultúrájukkal gazdagították az albumot. Minden felvételt filmre is vettem, hogy akárki szemtanúja lehessen ennek a fantasztikus közös munkának.

– Mit gondolsz, lesz ennek a vállalkozásnak folytatása, vagy szóba került esetleg, hogy egy másik banda dalait feldolgozod?
– A következő lépés az, hogy januárban megjelenik a szólóalbumom a saját dalaimmal. Utána tavasszal pedig egy nagy jazz-zenekarral (legalább tizenöt fúvóssal, akusztikus és basszusgitárosokkal) fogunk turnézni Európában. Még nem tudom biztosan, hogy jövünk-e Magyarországra, de remélem, hogy igen.

– Te magad tettél már "kirándulásokat" a jazz határain túlra?
– Ez igazán érdekes kérdés, mert jómagam nem is szeretem a "jazz" szót használni. A jazz nagyon sokféle dolgot jelenthet különböző embereknek. Vegyük csak Louis Armstrongot és a dixielandet a 20-as, 30-as évekből vagy a 40-es évek swing zenéjét, de itt találjuk a beatboxot vagy Miles Davis elektrikus stílusát. Ezért összességében elmondhatom, hogy elég változatos és széles zenei stílus ahhoz, hogy egyetlen szóval jellemezzük. Épp ezért sokkal inkább tartom magam alapvetően zenésznek, akit több stílus is megérint. Egyformán szeretek jazzt, klasszikus vagy világzenét játszani. Egy bölcs mondást idéznék itt, miszerint csak "kétféle zene létezik: jó zene és rossz zene", és én ezzel teljes mértékben egyetértek. Úgyhogy remélem, hogy a továbbiakban is olyan nagyszerű zenészekkel játszhatok együtt, mint eddig is, mint Paul Simon, Micheal Jackson vagy Stevie Wonder. Magammal és a zenémmel kapcsolatban úgy fogalmaznék, hogy én egy ember vagyok, és önmagam adom a zenében és a szaxofonom az az eszköz, ami segít ebben.

– Miért éppen a szaxofon?
– Nagyon muzikális családban nőttem fel, édesanyám és nővérem zongorázik, édesapám trombitán játszik, így én is ezt kezdtem el. Később édesapám együtteséből kiszállt a szaxofonos, így én léptem a helyére, és azóta is ezen a hangszeren játszom.

– Hány állomása van ennek a mostani fellépéssorozatnak?
– Két alkalommal léptünk fel Budapesten, Miskolc után még egyszer együtt zenélek Elemér együttesével szintén Budapesten, de utána egyenesen New Yorkba utazom, hogy befejezzem a lemezem.

– Köszönöm a lehetőséget, és sok sikert kívánok a jövőbeni terveidhez!
– Köszönöm, és bízom benne, hogy találkozunk még, ha jövőre ismét Magyarországon járok.