A szoboravatáson jelen volt prof. Dr. Gácsi Zoltán, a Műszaki Anyagtudományi Kar dékánja, dr. Farkas Ottó professor emeritus, dr. Tolnay Lajos, az OMBKE elnöke, valamint dr. Horváth Zoltán professzor családtagjai is. A szobor elkészítéséhez hozzájárult a kar alapítványa, szakmai szervezetek, valamint magánszemélyek adományai is. A szobrászművész, Kutas László a professzor legszembetűnőbb tulajdonságát mintázta meg: a mosolyát.

Volt tanítványa, dr. Tolnay Lajos is azt emelte ki beszédében, hogy bár szigorú volt és sokat követelt, mégis széles látóköre és embersége tette igazán népszerűvé a hallgatók körében. Visszaemlékezett arra, hogy nem csupán a tananyagot kérte számon, azt alapvetőnek tekintette, hogy tudják a hallgatók, de a vizsgákon szívesen kérdezett más tudományokból is. Életének egyik fő gondolata volt, hogy az emberi élet értelme a teremtő munka.

Dr. Farkas Ottó is úgy emlékezett a professzorra: a tanulmányok terén szigorú ember volt, ám az oktatóktól is követelt: úgy tartotta, a tananyagot nem csupán megtanítani kell, sokkal inkább átadni.

Több mint negyvennégy éven át oktatott, bejárta a ranglétra minden fokát, első dékánja volt a Miskolcon újjászerveződött Kohómérnöki Karnak és tíz évig (1955-1965) vezette azt. A hazai kitüntetések mellett számos nemzetközi elismeréssel is jutalmazták munkáját.