- Milyen érzés a Miskolc című dalt miskolci közönségnek énekelni?
- Az elmúlt két nyári turné alapján, amit eddig velem csinált végig a zenekar, elmondhatom, hogy a miskolci bulikat élveztem a legjobban. Azon túl, hogy Miskolcon születtem és nőttem fel, és sok régi ismerősömmel találkoztam a koncerten, különleges érzés volt érezni a diósgyőri vár atmoszféráját, ami nekem is remek koncerthangulatot adott. Azelőtt nem énekeltem soha a várban. Nagyon nagy élmény. A Miskolc című dalt egyébként is nagyon szeretem énekelni, Miskolcon pedig nyilván különösen jó érzés.

- Ha jól tudom, Póka Egon szemelt ki téged a Kőbányai Zenei Stúdióban...
- Igen, így van. 2006 szeptembere óta járok a Stúdióba ének szakra, és másod­éves koromban, egyik délután szólt nekem Egon, hogy órák után menjek be az irodájába. Így tettem, és elmondta nekem, hogy megválnak az akkori énekesüktől, Rudán Joe-tól, és hogy képbe jöttem, mint lehetséges énekes. Aztán adott egy CD-t, hogy ha érdekel a dolog, akkor tanuljam meg a dalokat, és menjek el egy próbára, hogy megismerkedjek a többiekkel és elénekeljek egy pár dalt. Nagyon izgalmas volt.

- Nehéz összeegyeztetni az iskolát és a zenekart?
- A kőbányai suliban negyedéves vagyok, ami utolsó, kiegészítő év, és elég kevés óra van már. Bőven van szabadidőm, úgyhogy simán összeegyeztethető ez a kettő. De korábban sem volt gond, mert a koncertek általában hétvégén vannak, a próbák meg este, úgyhogy nem üti egymást semmi.

- Mikor kezdtél énekelni tanulni?
- Hogy tanulni mikor kezdtem, azt pontosan nem tudnám megmondani. Magamtól 14 éves korom körül kezdtem énekelni, akkor, amikor a klasszikus gitárt lecseréltem elektromos gitárra. Aztán később klasszikus hangképzést tanultam még Miskolcon. Középiskolás koromban kezdtem el zenekarozni, onnantól kezdve folyamatosan énekeltem otthon, a szomszédok nagy örömére... (nevet). Aztán Kőbányán egy évig Faith Ilditől tanultam, három évig pedig Berki Tamástól.

- Ha végzel Kőbányán, tanári képesítésed lesz, úgyhogy hamarosan te taníthatsz másokat.
- Valójában nem gondolkoztam azon, hogy tanítanék a közeljövőben, az az igazság, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy éneket tanítsak.

- A tanultakat viszont már külföldön is kamatoztathattad...
- Igen, egy véletlen folytán lehetőségem adódott, hogy gitárosként kimenjek egy óceánjáró hajóra zenélni, egy négytagú zenekar tagjaként. Nagyon érdekes élmény volt. Rengeteget utaztunk, gyakorlatilag bejártuk egész Európát, a Kanári-szigetektől a Spitzbergákig. Nagyon szeretek utazni... És egyébként ott döntöttem el, hogy a Kőbányai Zenei Stú­dióban szeretnék tanulni.

- De előtte még, alighogy hazajöttél, már indultál is tovább és körbeutaztad Ázsiát...
- Az túlzás, hogy körbeutaztam... Kínába mentem ki, mert a nővérem ott él egy pár éve, és miután hazajöttem a hajóról, elhatároztam, hogy meglátogatom, és csinálunk egy nagy körutazást az országon belül. Rengeteg különleges helyen jártunk, az egész ország teljesen különbözik az európai légkörtől, kultúrától. Számomra például a Himalája volt az egyik legnagyobb kaland. Úgy gondolom, hogy ismeretlen, új dolgok megismerése sokat ad hozzá az ember személyiségéhez és ennek a dalszerzésben is nagy jelentősége van.

- Az iskola és a Mobil mellett saját dalokat írsz, melyeket Te is hangszerelsz. Mik a terveid velük?
- A saját dalaim közül pár meghallgatható a myspace oldalamon, a www.myspace.com/baranyi címen. Ez az oldal a szólótörekvéseimről szól. Sokat foglalkoztam korábban hangtechnikával, hangfelvételek készítésével, egy időben hangmérnök szerettem volna lenni. Miskolcon dolgoztam több kisebb stúdióban is. Aztán ez akkor ért véget, amikor kimentem hajózni. Miután hazaértem, csináltam egy kisebb házi stúdiót, ahol viszont már csak a saját dalaimat hangszereltem, illetve rögzítettem. Visszatérve, saját zenében lehet az ember legjobban önmaga, és amikor befejezek egy saját dalt, amit teljesen egyedül csináltam, és "ott tartom a kezemben", az hatalmas érzés! A jövőben valamikor szeretnék koncertezni is ezekkel a dalokkal.

- Énekesként, gitárosként, esetleg a kettővel együtt képzeled a jövődet?
- Eleinte a gitározás érdekelt jobban, aztán idővel egyre inkább az éneklés került előtérbe. A Mobilban énekesként képzelem a jövőt. Ha csinálok később saját zenekart, abban viszont nem csak énekelni szeretnék, de nem tartom magam gitárosnak, úgyhogy mindenképp kell mellém valaki, aki jól tud gitározni. Egyébként, ha valaki dalokat ír, elengedhetetlen, hogy tudjon valamilyen hangszeren játszani. Azt hiszem, hogy elsősorban ezért gitározom még.