Az oktatási színvonal emelése, az alap- és mesterképzés összehangolása, a hallgatókkal való szorosabb kapcsolattartás. Néhány azok közül a célok közül, amelyeket dr. Illés Béla, a Gépészmérnöki és Informatikai Kar új dékánja az elkövetkező évek legfontosabb megoldandó feladatának tart.
- Melyek azok az irányelvek, amelyeket dékánsága alatt követni igyekszik?
- A fő célkitűzés, hogy a kar hazai és nemzetközi ismertségét és elismertségét megtartsuk, a jövőben ezt még tovább javítsuk. Ennek érdekében emelnünk kell az oktatás színvonalát és oktatási struktúránkban követnünk kell a gazdaság részéről felmerülő elvárásokat. A külföldi egyetemekhez és az iparhoz fűződő kapcsolatainkat erősítenünk kell, hogy a kor igényeinek megfelelő szakembereket képezhessünk.
- Mindez milyen változásokat hoz majd a kar életében?
- Célszerűnek tartom, hogy áttekintsük a karon működő szakokat és szakirányokat olyan szempontból, hogy mindegyiken beindul-e az oktatás. Azokat igyekszünk majd előtérbe helyezni, amelyekre a gazdaságnak igénye van. Fontos feladat, hogy az MSc és BSc képzést még inkább összehangoljuk. Mivel az alapképzés hét féléves, át kell gondolnunk, hogy ne indítsuk-e el a tavaszi félévben a mesterképzést, szem előtt tartva, hogy sok hallgató csak a nyolcadik félévben fejezi be tanulmányait. Célunk, hogy minél több tanuló vegyen részt mesterképzésben.
- A minőségi oktatásnak fontos része a tudományos tevékenység is.
- Fokozni kívánjuk a hallgatók tudományos diákköri tevékenységét. A tanszékvezetők figyelmét szeretnénk felhívni, hogy több tehetséges és érdeklődő hallgató felkészítésével foglalkozzanak. Ez azért fontos, mert a jó TDK-eredmények elismerést jelentenek mind a karnak, mind az egyetemnek. Másrészt oktatóinkat is arra biztatjuk, hogy minél több pályázati lehetőséget használjanak ki. A kar anyagi és erkölcsi megbecsülése szempontjából ugyanis fontos, hogy milyen a tudományosan minősítettek aránya.
- Úgy gondolom, mindehhez meg kell változtatni a hallgatók szemléletét is.
- Szeretnénk, ha a jó tanulók példaképekké válnának, felnéznének rájuk társaik. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az oktatási rendszer kínálta szabadság nem minden esetben szolgálja a hallgatók érdekeit. Megoldandó problémát jelent, hogy a karra felvettek egy része nem megfelelően felkészült az egyetemi tanulmányokra. Céljaink eléréséhez lényeges lépésnek tartom a hallgatókkal való szorosabb kapcsolattartást.