Aztán néhány perccel később tudatosult bennem, hogy a vadonatúj magyar Rotary 1911 District által meghirdetett Group Study Exchange programba keres fiatal szakembert a Miskolctapolca Rotary Klub. A feladat lényege diplomáciai képviselet volt – Magyarország, Miskolc, a Miskolctapolca Rotary Klub, valamint saját magam nagykövetének lenni. Kihívásokkal telve jelentkeztem a programba, ahová ki is választottak Kuczik Júlia (iskolaigazgató), Minár Eszter (ENSZ bevándorlásügyi szakértő), Zsellér Máté (ügyvéd) és Tóth Ferenc (nyugdíjas repülőtiszt) mellé. Én pedig doktorandusz hallgatóként – a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának Marketing Intézetéből, amelynek köszönhetően városfejlesztési és gazdasági projektek koordinációjában és megvalósításában vettem és veszek részt – kerültem a csoportba. Ennek a csapatnak, valamint a miskolctapolcai, illetve a New Jersey-i rotaristáknak köszönhetően egy intenzív hónapot töltöttem az USA-ban, amely utazás hatására mára sokkal tudatosabb és még idealistább személyiség lettem, mint azelőtt.

Mielőtt elutaztam, úgy gondoltam, hogy az Egyesült Államok az az ország, amelytől a legtöbbet lehet tanulni mind jó, mind pedig rossz értelemben. Élt bennem egy kép, amelyet az amerikai rokonaim, a média, valamint a filmek alakítottak ki bennem. Nem tudnám megfogalmazni, mi is volt ez az érzés, de abban biztos voltam, hogy ezt mindenképp felkutatom odakint.

Erre volt is lehetőségem bőven, hiszen a négy hét alatt 5 családnál és 2 szállodában laktam, nagyrészt egyedüli magyarként, hiszen a csoport minden tagja valaki máshoz került. Minden család valamelyik helyi Rotary Club tagjaként vállalta a néhány napos felügyeletet, amikor is betekintést nyertem az amerikai középosztály mindennapjaiba. Az igaz, hogy a Rotary eszme a barátságról, a szeretetről, mások segítéséről és önmagunk megvalósításáról szól, mégis, nem csak ezen emberek körében találkoztam ezekkel az értékekkel. Maguk a csoport tagjai mind-mind nagyszerű egyéniségek, akik gyakran menekülnek idealista gondolataikba, így nem okozott egyikünknek sem gondot az amerikai eszmével azonosulni. Mi is ez az eszme, amelyet sokan fennhéjázásnak, nagyképűségnek vagy sznobizmusnak vélnek? Véleményem szerint ez az alkotmányuk maga, amelyet idealista emberek írtak, olyan idealista gondolkodású egyének egybegyűjtésére, akik hisznek abban, hogy az embereknek igenis joguk van irányítani az életüket.

Ezzel a gondolattal Philadelphiában, a Constitutional Centerben találkoztunk először. Meg kell hagyni, ezek az amerikaiak tudják, hogyan csalogassák a turistákat a különböző múzeumokba. Egy egész épületegyüttest építettek Philly szívében, ahol színészek játsszák el az amerikai alkotmány születését nagyon jó képek és zene kíséretében. Egy kiállítás keretében pedig mindenki arról áradozik, hogy Benjamin Franklin és George Washington voltak a legfontosabb és legnagyszerűbb emberek, hiszen olyan alkotmányt hoztak létre, ahol az emberek kormányoznak demokratikus körülmények között. A történelem mellett Philadelphia számos egyéb látnivalóval rendelkezik. Számomra a Rocky lépcsők, amelyeken Sylvester Stallone szaladt fel a Rocky című emlékezetes filmben, bírtak nagy jelentősséggel. Nagyszerű érzés volt, ahogy elhaladt a városnéző busz A Múzeum előtti lépcsők aljánál, és láttunk embereket szaladni felfelé, és felérvén magasba tartott kezekkel ugrálni. Hirtelen valaki elkezdte dúdolni a jól ismert Bill Conti-féle dalt, amely mosolyra és sóhajtásra késztetett mindenkit.

A nagyvárosok mellett a kisebb települések életébe is belekóstolhattunk. New Jersey Camden nevű városában található a Rutgers Egyetemen egyik campusa, ahol több napot töltöttünk el. Itt a tanárok és a professzorok bepillantást engedtek az amerikai oktatási rendszerbe, egészen az általános iskolától az egyetemi képzésig, hiszen a különböző intézmények vezetői jó kapcsolatot ápolnak egymással. Az Egyesült Államokba elementary school (3 éves kortól 10-ig), middle school (11 éves kortól 14-ig), high school (15-től 18-ig) és county collage (2 éves képzés) működik az állami oktatási rendszer keretein belül, majd innen lehet továbblépni egyéni finanszírozású egyetemekre. Nagyon jó példákkal találkoztunk, amelyek a gyerekek, a diákok képességeit, kreativitásukat és a tudásuk gyakorlatba való ültetését segíti elő. Persze hozzá kell tennem, hogy hatalmas pénzzel gazdálkodnak, hiszen nem csak az állami forrásokat használják fel, hanem szponzorokat is szép számmal szereznek. Ez annak köszönhető, hogy a gazdasági szakemberek jó marketingesek is egyben.

New Jersey nem csak a New Yorkot kiszolgáló ipari létesítmények hazája, hanem mezőgazdasági, vidékies terület is egyben. Hogy erről meggyőződhessünk, ellátogattunk Salem városkába, amely az állam legrégebbi települése. A városon kívül farmok találhatóak, illetve sok helyen szegénység is. Ez érthető is, hiszen viszonylag messze esnek a várostól, és kevés a munkalehetőség a periférián lévő területeken élők számára, akárcsak nálunk. De ennek a résznek is van egy speciális hangulata. Az itteni fogadó családom volt a legmeghatározóbb a hónap során. Craig asztalos, Gaynel pedig Salem City kórházának vezetője. Emellett mind a ketten rajonganak a régiségekért, így nem is csoda, hogy egy kész múzeumban, egy 1795-ben épült házban laknak, amely tele van relikviákkal. Nemcsak a környezet volt lenyűgöző, hanem a személyiségük is. 36 évnyi házasság és 2 gyerek után még mindig gyönyörűen és békességben élnek. Megálmodták a saját világukat, majd létrehozták azt, és most élvezik a gyümölcsét. Tőlük tanultam a legtöbbet az emberi kapcsolatokról.

Egy napot Pennsylvaniában is eltöltöttünk. Először elmentünk megnézni Longwood Gardent, amelyek Pierre Du Pont alapított a 20. század elején. Ez egy nagyon szép kert, amely Versailles mintájára épült, és amely ma rengeteg növénynek ad otthont. Gyönyörű virágok, egzotikus növények és európai stílusú épületek várnak mindenkit, ahol ezen kívül sok rendezvény is megrendezésre kerül. A hely marketingje kifejezetten jó, mindenféle dolgot, ami a kertészkedéssel kapcsolatos, árulnak itt, és a turisták viszik is, mint a cukrot. Elmentünk Lancesterben is, az Amish farmra. Bevittek minket egy házba, ami turistáknak volt berendezve és egy idős hölgy elmesélt mindent az amishok életvitelükről. Egyáltalán nem olyan furcsa szerzetek, mint ahogyan sokszor beállítják őket, csak hát az amerikai PR és turistacsalogató fogások áldozataivá váltak. Egyrészt furcsa ez, másrészt viszont okos. A semmi közepén kellett valami különleges, ami ide vonzza az embereket, így készítettek egy kvázi amish village-t. A country, a country zene, a szakmákat bemutató múzeumok és az emberek érdeklődése Magyarország iránt itt volt a legérezhetőbb.

Az utazásunkból nem maradhatott ki az amerikai főváros, Washington D.C. sem. Megnéztük a fehérházat, valamint a Jefferson Memoriált, a Washington Monumentet és az Arlingtoni temetőt, ahol leróhattam tiszteletem a Kennedyék sírjánál.  Ez az az amerikai város, amely a leginkább európai, tele Rómából importált épületekkel, amelyeket valamilyen amerikai pátosz hat át. Az egész városban nem találni felhőkarcolót, csak rengeteg embert a világ minden tájáról. Itt éreztem a leginkább otthon magam. Amit azonban mindenképp látni kell az Egyesült Államokban, az New York City. A vendéglátó district gondoskodott is arról, hogy egy kis bepillantást nyerjünk a nagy almába. Felmentünk az Empire State Building tetejére, komppal átmentünk Staten Islandre, miközben megnéztük a Szabadság Szobrot és Ellis Islandet, ahová a bevándorlók érkeztek. A Szent Patrik Székesegyházat sem hagyhattuk ki, ahogyan a Broadway-n való sétálást sem. A Time Square valóban sokkolja az embert, az az energia, az a pörgés, és az a látvány magával ragadó. Számomra a „legnewyorkibb” pontja a városnak.

Az egyhónapos utazás záró akkordjaként a tengerparton, Atlantic City-ben voltunk és a Cape May-ben tartott District Konferencián vettünk részt, ahol prezentációnk keretében nemcsak Magyarországot mutattuk be, hanem azokat a tapasztalatokat is, amelyekkel ezalatt az idő alatt gazdagodtunk. Én nemcsak a csapatom tagjaitól tanultam sokat, hanem azoktól az emberektől is, akikkel a szakmai napjaim alatt találkoztam. Köszönettel tartozom a Mannington Mills marketing osztályának, a Rutgers Egyetem Üzleti Tanszékének, a Salem City Turisztikai Irodájának, a Bridgetown-i Városfejlesztési Irodának, valamint Stanley El rádiós műsorvezetőnek, akinek köszönhetően sikerült megfogalmaznom az Amerikai Álmot.

Az én amerikai álmom nem nagyra törő, már-már átlagos. Szeretnék békés, nyugodt, szeretetteljes családot alapítani egy olyan országban, ahol az állam segíti a lakói minél jobb boldogulását; emellett szeretnék a szakmai felkészültségem és az ötleteim, kapcsolataim lévén hozzájárulni Miskolc fejlődéséhez és lakói minél jobb közérzetéhez.

Most talán azt mondják, álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen…

Írta: Juhász Annamária

Miskolc, 2008.05.18.