MERt: A tömegsajtóban azt olvashatjuk, hogy az együttes pályafutása egy tehetségkutató versenyen indult. Beszélnétek erről?
Misa: Ez így ebben a formában nem fedi a valóságot. Egyszer mondtunk ilyesmit, és azóta ez a hír járja. Mert egyébként tényleg nyertünk a Rolling Rock tehetségkutatón, ami egy országos verseny, de ez csupán egy kis állomás volt a zenekar életében. El kellett telnie öt-hat évnek, hogy az ország megismerjen minket.
Misi (átvéve egy percre az irányítást): Egy kérdésem nekem is lenne: miért adtátok ezt a nevet a zenekarnak?
Misa: Tibi, a gitárosunk ötlötte ki, mert gyorsan le kellett adni egy nevet ezen a tehetségkutatón. Én személy szerint nem szerettem, de az idők folyamán megszoktuk, meg is szerettük, és elválaszthatatlanok lettünk mi és ez a név.
Misi: A "kiötlés" valójában úgy történt, hogy Tibi a mellékhelyiségben olvasott egy napilapot. Akkoriban Schumacher nyerte sorra a nagydíjakat, és az állt a lapban, hogy "Schumi Cum Laude", erre elindult az asszociálás, így lettünk Magna Cum Laude.

MERt: Térjünk vissza még egy kicsit a kezdetekhez. Ha nem a tehetségkutató, akkor mi hozta az igazi áttörést a zenekar életében?
Misa: Sokat morfondíroztunk a zenekaron belül is erről, de szerintem ma már egy véleményen vagyunk ebben a kérdésben. Volt egy dalunk, a Vidéki sanzon, amit megkedvelt az ország. Nem csináltunk tudatosan "sikerszámot", ez is olyan klipnek készült, mint a többi, csak egész egyszerűen könnyebben, hamarabb eljutott az emberekhez, mint a többi dalunk. Azt hiszem, nyugodtan számít- hatjuk innen az úgynevezett áttörést.

MERt: Három albumotok jelent meg eddig, a Minden állomás című kapta a legtöbb szakmai elismerést. De ti melyiket szeretitek a legjobban?
Misa: Mindegyiket. Valahol mindegyik a mi gyermekünk. Persze minden albumról vannak kedvenc dalok. Amit én kifejezetten imádok, az a Visszhang című.
Misi: Igazság szerint mi nem tudjuk objektíven szemlélni a saját dalainkat, csak a közönségen keresztül. Például a Színezd újra címűt a közönség nagyon szereti, de nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Inkább a finomabb, mé-lyebb dalok a kedvenceim, mint az Eltűnünk, vagy az Azt akarta apám.

MERt: A dalaitok rendszerében megfigyelhető egyfajta kettősség. Vannak nagyon dinamikus, elsöprő, és vannak mély, tiszta számok. Hogyan tudjátok ezt a kettősséget megteremteni?
Misi: Mikor milyen hangulatban van az ember. Az érzéseink adottak, és azok meghatározzák a dalokat. Ezt nem lehet megmagyarázni, egyszerűen jön, és lesz belőle egy kerek egész, amit a közönség hall, lát - és érez.

MERt: Hangulatemberek vagytok?
Misi: Abszolút. Legalábbis én személy szerint.
Misa: Én viszont nem vagyok túlzottan hangulatember. De mindenki más a zenekarban. Az viszont fontos, hogy ha van is valami személyes gondod, azt nem viheted fel a színpadra. Profinak kell lenni, és külön kell választani a magánéletet és a munkát. Mert az együttes nyilván a hobbink is, de mára már a szakmánkká is vált.

MERt: Személyes munkává, hiszen ti barátokként indultatok és ma is barátok vagytok.
Misi: Ezt másképp nem is lehetne csinálni. Ha utálnánk egymást a színpadon, akkor azt a közönség érezné. A közönséget nem lehet becsapni.
Misa: Nem a legjobb barátok, de barátok. Szeretünk együtt zenélni, minket ez köt össze. De az idő múlásával egyre inkább összekovácsolódunk, úgy veszem észre.

MERt: A zene az érzéseitekből fakad - de mi inspirálja a szövegeket?
Misa: Én gyűjtő vagyok. Mindig van nálam diktafon, ha például megyek az utcán, és megragad valami, azt rámondom. Engem az életközeli dolgok, az élmények foglalkoztatnak. Az írás maga változó, néha elég fél óra, mert érzem, hogy milyen oldalról akarom megközelíteni a témát, úgy, hogy nekem tetsszen - ez a legfontosabb. Mindig a pillanat, az impresszió dönt. Egyébként pedig legtöbbször általánosítok a szövegeimben.

MERt: Ha feszült vagy, mi tud leginkább megnyugtatni?
Misa: Van egy horgásznyaralóm, sokáig gyűjtöttem rá. Építettünk hozzá egy nagy stéget, és ott szoktam horgászgatni. Nem feltétlenül jön ilyenkor az ihlet, csak jól elvagyok magamban.

MERt: Idén nyáron volt az első Magna Cum Laude tábor. Hogy sikerült?
Misa: Szerintem nagyon jó volt. Hatalmas közösség kovácsolódott. Olyan emberek lettek barátok, és járnak egy csapatban koncertre, akik előtte nem is ismerték egymást.

MERt: Ma sűrű napotok volt, úgy tudom, klipet is forgattatok. Hogy sikerült?
Misa: Úgy lett volna, de végül nem forgattunk. És egyébként sem kellettünk hozzá, mert az új klipünkben nem szerepelünk. A Sirató videoklipjét ugyan­is Cakó Ferenc, a híres homokanimátor fogja készíteni, az egészet saját kezűleg rajzolja. Viszont szerettük volna nézni a folyamatot, ám másképp alakult. A Sirató nem egy Színezd újra jellegű dal, mi ezzel inkább magunknak akartunk megfelelni. De október elejétől már látható a klip, és azért reméljük, a közönség is megszereti.