Persze akadnak változások is. A táj megszépült, a szolgáltatások bővültek, a látogatók száma pedig már a hatvanezret is meghaladja. És persze ott vannak a fellépők. Egyre nagyobb és híresebb bandák mondanak igent a felkérésre, és több színpad is áll a rendelkezésükre minőségi hang-, fény- és pirotechnikai eszközökkel kiegészítve. Tehát az egész fesztivál kezd olyan nemzetközi méreteket ölteni, mint az augusztusi budapesti társa.

Azért ennek kicsit más a „feeling”-je, tekintve, hogy ez nem a főváros közepén van. Ha körbenéz az ember, fákat és hegyeket lát, úszhat egyet a Tiszában. Ha pedig csendre vágyik az elgyötört fesztiválozó, pár perc séta után nem egy nyüzsgő városban köt ki, hanem a természetben. Kell ennél több? Egy-két óra pihenés a tokaji hegyek árnyékában, és újra belevetheti magát az ember a buli nyüzsgő forgatagába, ahol könnyedén barátokra lelhet. És ez az igazi varázsa egy-egy ilyen szabadtéri, többnapos, sátorozós mulatságnak: mindenki mindenkinek az ismeretlen ismerőse. Csak be kell mutatkozni, és a vége úgyis telefonszámcsere lesz.

De most már megkezdem az idei vigasság rövid meséjét. Az egész szerdán reggel kezdődött, amikor is a hetijeggyel rendelkezők felállíthatták sátraikat. Ezt kicsit nehézkessé tette ugyan a hétfői vihar, de a szervezők mindent megtettek, hogy befejezzék a fesztiválterület előkészítését, a sártengert eltüntessék, és időben kinyithassák a kapukat. Ez nagyrészt sikerült is nekik, csak egy-két munkagép dolgozott a nyitás idején, amik már nem zavarták az új lakókat. Délután öt órától pedig megkezdődtek a zenei programok, többek között fellépett a Moby Dick, a Pokolgép, a Vágtázó Csodaszarvas, a Blind Myself, az Insane és a Replika is. De ez csak az első (fél) nap volt. A csütörtök szikrázó napsütést és még nagyobb fellépőket hozott. Itt voltak a „nagy magyarok”, mint például a Junkies, a Zorall, Gangsta Zolee és a Kartell, a Deák Bill Blues Band, a Depresszió, Spigiboy, valamint a Belga, míg a külföldi elektronikus zenét Phill Hartnoll szolgáltatta. A pénteki nap szintén bővelkedett a napsütésben, így a lakók nagy része csak kora este indult el felderíteni az aznapi kínálatot, ami szintén bővelkedett hazai és külföldi sztárokban: a Nagyszínpadot az itthoniak közül a Belmondo, valamint a Kispál és a Borz, míg a külhoniak közül a Juliette Lewis vezette Juliette and the Licks uralta a harmadik napon. De fellépett még az idén 25 éves Aurora, a norvég Future Prophecies, a Neck Sprain, a Subscribe, a Cool Head Clan és a német, metal/hardcore zenét játszó Caliban is.

És most elérkeztünk az utolsó, szombati naphoz, amit én személy szerint már hetek óta egyre nagyobb izgalommal vártam! Nem hittem a szememnek, amikor a fesztivál programját böngészve kedvenc együttesem nevére bukkantam. Legutoljára a 2001. augusztusi nagy budapesti fesztiválon léptek fel, ahová sajnos még nem tudtam elmenni, de most semmi sem akadályozhatott meg ebben! Tehát eljött a finn The 69 eyes! A Goth and Roll zenét játszó banda kétórás fellépéssel kápráztatta el a nem kis számban megjelent rajongókat. Az 1990-es évek elején alakult ötösfogat hat nagylemeznyi dalból válogatva a legnagyobb slágereket játszotta a nagyérdeműnek. Fantasztikusak voltak, csak ennyit tudok mondani.

Közvetlenül „az északi népek” után jött a legnagyobb magyar rock csapat, a debreceni Tankcsapda. A kiváló fény- és hangtechnika, valamint a kivetítő mellett a Lukács Laci vezette trió durva pirotechnikai látványelemeket is bevetett, hogy lenyűgözze a közönséget. Szerintem sikerült is nekik, bár az is igaz, hogy csak az utolsó fél órában volt szerencsém látni őket, mivel a svéd Katatonia együttes koncertje szintén ebben az időpontban volt, és lévén, hogy ők külföldiek és valószínűleg ritkábban lépnek fel kishazánkban, mint a Tcs, inkább a DeWalt Színpadnál merültem el a forgatagban, amit nem is bántam meg. De saját kedvenceim mellett utolsó napi fellépők sorában ott volt még a Black Out, a Heaven Street Seven, a Watch My Dying és a Garden of Eden is (Amik közül utóbbi kettőt szintén szerettem volna megnézni, de sajnos ütköztek más koncertekkel).

A fentebb említett együtteseken kívül persze sokkal több hazai és külföldi fellépő is tiszteletét tette a Hegyalján. Mindenki megtalálhatta a maga kedvencét az elektronikustól a metal zenéig. De nem csak zenei programokkal várták a fesztiválozókat. A Civil Utcában a természetvédelmi egyesületektől egyházi alapítványokig több szervezet is képviseltette magát, és sátraikban különféle programokkal vártak minden érdeklődőt.

Szóval, akik eljöttek, biztosan jól érezték magukat, és nem bánták meg, akik pedig valami miatt kihagyták az ideit, azok már most kezdjenek el készülődni a következő évi jubileumi, 10. Hegyalja Fesztiválra. Hiszen tudjátok! Nem élet az élet, és nem nyár a nyár egy jó kis sátorozós, fesztiválozós hét nélkül, ahol kipihened és kitombolod magad a kemény, iskolában, munkahelyen eltöltött napok után. Tehát találkozunk jövőre is a tokaj-rakamazi Tisza-kempingben…ahol a part szabad…