- A hallgatók barátjának mondják. Ön szerint mi az, amiben ez megnyilvánul?
- A lényeg szerintem abban rejlik, hogy az ember szeresse azt, amit csinál. Én mindig is szerettem tanítani, ösztönös tanárembernek vallom magam. Ha bármi problémám, gondom van, a terembe érve nem telik el tíz perc, és máris tovaszáll. A hallgatóknak minden segítséget megadok, amire szükségük lehet, ez persze nem jelenti azt, hogy a jegyekért nem kellene megküzdeni. A tanításon kívül is sok időt töltök hallgatók közt. Gyakran járok szakestélyre, és a hagyományok ápolását rendkívül fontosnak tartom, ez egy olyan kohéziós erő, amelyet sokan irigyelnek tőlünk.
Szabadidejében legszívesebben filmeket néz, egyik kedvence az Éjféli cowboy. 
- Szívesen nézek igazán jó filmeket. Nagy bánatom, hogy manapság a televízióban ritkán adnak kiváló alkotásokat. Nyáron a pihenést az jelenti, ha Mályiban tölthetem az időt. Ilyenkor megszűnik a külvilág és belefeledkezhetek egy jó könyvbe. Jólesik néha "elbújni" a gondok elől.

- Ugyanakkor viszonylag korán megismerkedett az internet rejtelmeivel, és aktív részese is a világhálónak...
- Igen, 1994-ben Kassán jártunk egy tanszéki kiránduláson. Itt mutatta meg egy kedves hölgy az e-mailezés csínját-bínját. Nálunk, az egyetemen nem sokkal korábban kötötték be az internetet, és hazaérve tájékozódni kezdtem, úgy gondolom, ehhez egyfajta nyitottságra is szükség volt. Azóta is naprakész vagyok, mikor megjelent a chat, MSN, skype, abszolút otthonosan mozogtam benne.

- Olyannyira naprakész, hogy 2006 óta saját blogot - a Morgó medvét - is ír.
- A neten "járva-kelve" olvasgattam különböző blogokat, és úgy éreztem, ezt én is szívesen csinálnám. Ekkoriban már működtek különböző levelező listáim, például a Dudujka, de ezek egyben szakmai fórumok is voltak, és nem éreztem "illendőnek", hogy a magánéleti "problémáimat" így tárjam a nyilvánosság elé. Később ráeszméltem, hogy a morgolódás nem sok embert érdekel, ezért végül egy olyan oldal lett belőle, amelyet - büszkén mondhatom - sokan szívesen olvasnak, és a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaival, a kultúrával és sok érdekes dologgal foglalkozik.

Következzen a két ígért történet:

Öt évre előre

Egy napon elhatároztam, pörköltet fogok készíteni, így hát nekiláttam hozzávalókat keresgélni a spájzban. Szomorúan tapasztaltam, hogy nincs otthon pirospaprika. „No, de sebaj!”, gondoltam, majdcsak találunk valamit. Amikor Piros Aranyat sem leltem sehol, már kezdtem kételkedni a főzés sikerében, azonban ekkor eszembe ötlött, majd segít az Erős Pista, így hát megfőztem a finom pörköltet. Ezek után megosztottam ezt a történetet blogom olvasóival is. Később nagyon meglepődtem, mikor egy hölgy postán küldött nekem fél kiló pirospaprikát egy kedves levél kíséretében, melyben elmesélte, hogy olvasta a történetemet, és mivel ők paprikát termesztenek, küld nekem „csak, hogy legyen otthon”. Ezután még ínycsiklandó recepteket, és jó pár csomag pirospaprikát is kaptam kedves olvasóimtól. Most már öt évre előre biztosított a paprikaellátmányom!

Mozgalmas balekfeladat

Minden évben részese vagyok a balekokításnak, és a Firmák előszeretettel küldik hozzám feladatmegoldásra a balekokat. Általában finom ételeket készítenek nekem, de idén másként alakult. Bekopogtatott hozzám egy leendő balek, és elmesélte, azt kapta feladatul, hogy tanítson meg kosarazni. Nos, elsőre nem lelkesedtem túlzottan, aztán eszembe ötlött: „a balekfeladat szent”. Így hát melegítőbe bújtam és lementem a fiatalokkal játszani. Bár nem ez volt a szívemnek legkedvesebb balekfeladat, mégis nagyon jót mulattam, és kellemes emlék marad számomra.

Szami.

Névjegy

Példakép: Nincs kimondottan, mindenkitől igyekszem valami pozitívumot tanulni
Legnagyobb elismerés: a 2003-as évfolyam tiszteletbeli évfolyamtársává választott
Kedvenc könyv: Theodor Dreiser: Amerikai tragédia
Kedvenc zene: Sebestyén Márta és a Muzsikás Együttes
Háziállat: Hörcsi, a hörcsögöm és Morzsi, a fogadott kutyám