A selmeci diákhagyomány ápolásának jelei itt vannak minden folyosón. Olvasgatjuk a plakátokat, és sokan felteszik magukban a kérdést: miben különbözik a sok meghirdetett szakestély egy baráti sörözéstől, vagy épp egy ünnepi vacsorától? És mi szükség volt arra, hogy a balekoknak Firmájuk legyen? Egyszóval: mi mindannak a gyökere, az oka, amit ma selmeci hagyományként ismerünk? Ideje megválaszolni ezeket a kérdéseket! És a válaszokból kiderül: már akkor is minden a közösségről, így az összetartozásról szólt...
Firma-balek
Hogyan kezdődött?
A diákhagyományok kiindulópontját a Selmec környéki bányásztársadalomban kell keresni. A hagyománykör szerves részét képezték, és képezik mai is a Firmák és balekjaik. A kapcsolat, ami köztük létrejön, nagyban befolyásolja a hagyományok méltó továbbélését, hiszen ha jó példát lát a kis zöldfülű, akkor azt követi majd. Selmecen azonban a mainál sokkal többet jelentett egy-egy ilyen kapcsolat, hiszen a bányákban együtt dolgozott balek és Firmája, s kapcsolatuk nem csupán baráti alapokon nyugodott, hanem egymás életéért is felelősek voltak a bánya veszélyes járataiban. Fontos megjegyezni, hogy akkoriban - más formában, mint ma - együtt éltek Firmák és balekok, így részei voltak egymás életének, mindennapjainak.
Ünnepek
Selmecen nem volt sok szórakozási lehetőség a hagyományok születésének idején, így a hallgatók gondoskodtak saját szórakozásukról. Rendezett, forgatókönyv szerint zajló esteket tartottak, ezek voltak a szakestélyek. Eredetük kapcsolódik a régi céhes hagyományokhoz - mint az egész selmeci hagyománykör eredete is. Kezdetben a Firmák a város határán túl, egy Schacht nevezetű kiskocsmában mulattak hajnalig, s az estet Schachttagnak nevezték a kocsma nevéből adódóan, majd a magyarosodás következtében alakult ki belőle a szakestély név. A mai napig többféle szakestélyt tartanak a hagyomány követői. Vannak, melyeken csupán az együtt eltöltött idő a cél, de vannak olyan szakestek is, melyeknek komoly céljuk, okuk volt. Mazsolázgassunk ezekből.
Balekkeresztelő szakest
Az egyik legfontosabb szakestnek tekinthető a zöldfülű balekok megkeresztelése alkalmából rendezett a balekkeresztelő szakest, amely az új generáció befogadásának ideje. Lány balekok nem léteztek, és nem léteznek, így a poganyinákat a keresztelés előtt fiúsították. Keresztszüleiktől fiúnevet kaptak, jelképesen megborotválták őket, s ezután következhetett a keresztelő. A megkereszteléshez a Fuchsmajor a fülüknél fogva bevezette a leendő balekokat a terembe, miközben a cantusok és a résztvevők a keresztelőnótát énekelték. A balekok mindegyike harapott egyet a száraz kenyérből, szippantott egyet egy pipából, majd át kellett ugrania a farbőrt, jelezve, hogy belépett a közösségbe. Később a kohászoknál farbőr helyett egy üllőt, a többi szak esetében pedig a Fuchsmajor botját kellett átugrani.
A balekot felszólították, hogy válasszon magának Firmákat, akik megkeresztelték: "Pogány, én téged megkeresztellek Bacchusnak, Ceresnek és a többi pogány Istennek nevében. Legyen ezentúl a te neved: ..." Majd nyakon öntötték egy korsó sörrel, s a Fuchsmajor bekente az arcát korommal, amit csak egy héttel a balekbál előtt moshatott le. Megkapta keresztlevelét és balek lett.
Firmaavató szakest
A Firmaavató vitatott szakest. Csupán Sopronban és Miskolcon rendezik meg a III. éves balekok a tavaszi szemeszterben. Ezt tekintik mindkét intézményben a Firmává válás időpontjának, ám a Miskolci Egyetemen a bányászok nem tartanak Firmaköszöntő szakestélyt, mert a karon nem avatják a Firmákat - Firmává válni kell.
Szalag-, gyűrű-, kupaavató szakestek
A szalagavató szakestet november végén, december elején tartják ma is. A végzős Firma bal karjára tűzik fel a kar színével megegyező hímzett szalagot. Ezen az intézmény, a kar neve és címere, illetve a tanulmány kezdetének és végének évszáma szerepel, a valétáló az államvizsgája időpontjáig köteles hordani. Selmecen a szalagot nem viselni vétek volt, és öt liter bor megfizetésével büntette az Ifjúsági Kör.
A gyűrűavató szakest nem ősi szokás. Első ízben az 1962-ben végzett gépészévfolyam csináltatott gyűrűt és avatta fel egy szakestély keretében. Sopronban, illetve Székesfehérvárott ma sem avatnak gyűrűt a hagyomány követői. A gyűrű általában aranyból készül, de néha ezüstből is. A gyűrűn szintén jelen van a szak színe egy tűzzománcos lapka képében, illetve a szak címere, az intézmény nevének rövidítése, s előfordul, hogy a végzés évszáma is olvasható rajta. A gyűrűavató ceremónián minden hallgató csak egyszer vehet részt, éppen ezért meghitt alkalom ez. A Praeses "Gyűrűt kupába ejtsd!" szavára a sörrel, a gépészeknél borral teli kupába ejtik a gyűrűket, mely a néma csendben a lélek hangjaként koppan a korsó alján. Majd következik az eks, s az üres korsóból előkerül a gyűrű.
A valétálók emlékül kaptak egy Rhonici-ónkupát a gyártól, ahol gyakorlataikat végezték. Innen ered a kupaavatás is, mely 1959 óta él Miskolcon. Kezdetben a kupaavató szakesten kaptak csak kupát a résztvevők, nem volt szokás minden szakestre ilyen tárgyi emléket készíteni. Szabály, hogy avatatlan korsóból nem szabad inni! A kupa avatására általában egy idősebb, köztiszteletnek örvendő tanárt vagy veteránt kértek és kérnek fel ma is, aki kupaavató beszédet mond, majd egy kupát a földhöz vág. Hiszen valami véget ért.