Miskolc legrégebbi emeletes kőházában jártam a minap. Az idő abszolút nem látszik az épületen, sőt. Ma is olyan, amelyben szívesen laknék. Ne csigázzam tovább a kíváncsiságod? Na jó, akkor elmondom: az épület mai "lakója" a Miskolci Galéria.
Az idős épületen - 1652 körül épült - nem látszik az idő vasfoga, ám ha beszélni tudna... Meséljen hát! A ház eredeti neve Dőry-kúria, amit építtetőjéről kapott. Ez a galéria műemléki szárnya, hat egymásba nyíló kis terme arról árulkodik, hogy ott valamikor gyerekzsivaj, vagy másfajta zsivaj volt, ám ma már csendes művészetkedvelők sétálnak az alkotásokba merülve.
A galéria a színházrekonstrukció miatt költözött ide 1996-ban - a mai Kamara és Játékszín helyéről -, akkor alakították ki azt a két, egymásba nyíló nagy kiállítótermet, amik nagyobb kiállítások, rendezvények helyszínéül szolgálnak napjainkban. A jellegzetes csigalépcsőn felsétálva pedig a tetőtéri Kondor-terembe jutunk, ahol ottjártamkor épp egy kiállítás előkészületei zajlottak, így nem is zavartam sokáig a munkát.
Érdekes, hogy ha egyszer Dőry-kúria, akkor miért Rákóczi-házként emlegetjük? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: 1704-ben, illetve 1706-ban is vendégeskedett II. Rákóczi Ferenc a házban, amit a XIX. századtól fémjelez az ő neve. Az anyaépület meséjéhez hozzátartozik, hogy 1822-ben a Dőry család utolsó férfitagja, báró Dőry János halála után a komplexum a diósgyőri koronauradalom tulajdona lett, majd különböző boltok, például drogéria, divatáruház is működött itt. A történet a galéria beköltözésével vett új fordulatot, és immár 12 éve járhatunk ide kiállításokra, programokra - és az egykori tulajdonosok nevét őrző, de kortárs művészek által kifestett "művészklubba", a Dőry-pincébe.