Péterfy Bori megjelent, és egyből levett minket a lábunkról. Fején csíkos, macskafüles kapucni, és mintha csak egy régi baráttal találkozna az ember. Sokan őt még az Amorf Ördögökből ismerik, pedig itt az új dalokat játszó, és társulatot váltott Péterfy Bori!
- A CineFesten, azaz filmfesztiválon vagyunk. Szereted a filmeket, vannak kedvenceid?
- Alapvetően nagyon szeretem, sőt imádom a filmeket. De nagyon nehéz arra a kérdésre válaszolnom, hogy mik is a kedvenceim. Fel tudnám sorolni az összes nagy, klasszikus rendezőt, de fogalmam sincs, hogy kivel is kezdeném. Nem tudok közülük választani, hiszen nagyon sokan vannak, és nagyon sokfélék. Persze nemcsak a klasszikusokat szeretem, vannak olyan új filmek is, amik levesznek a lábamról. Legutóbb például az új Batman is tetszett. A Macskanő is nagy hatással volt rám, hiszen a macskákat is nagyon szeretem.
- Milyen érzés magadat újra látni a vásznon?
- Rossz, és sokszor nagyon nehéz, de nyilván függ a szereptől is. Szerintem a színészek általában nem szeretik saját magukat viszontlátni. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy az embernek teljesen más kép él a fejében saját magáról, mint amit esetleg a vásznon lát. Ez ugyanolyan, mint a hangodat visszahallgatni. Tehát ez nekem duplán nehéz, mert énekesnő és színésznő is vagyok egyben.
- Melyiket érzed magadhoz közelebb, a színésznőt vagy az énekesnőt?
- Erre sose tudok normális választ adni, mindig valami hülyeséget szoktam felelni, és most sem tudok értelmeset mondani - csak azt, amit éppen érzek. Úgy gondolom, most inkább színésznőnek érzem magam, aki énekesnőt játszik. Ma ezt mondom, holnapra, lehet, már más lesz belőle.
- Ebben az évben megkaptad a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. Mit jelent számodra ez a kitüntetés?
- Sajnos még nem kaptam meg, ugyanis hiányoztam az ünnepségről. Tehát elméletileg megkaptam, csak nem vettem még át. Amúgy természetesen nagyon örültem neki, hiszen az ember hiúságának minden ilyesmi jól esik. Hogy pontosan miért is kaptam? Ez nagyon vicces, mert azt magam sem tudom, hiszen úgy kaptam meg a díjat, mint a Nemzeti Színház színésznője, de akkor gyakorlatilag még egy percet sem játszottam ott. De hát ez a hivatalos. Számomra viszont azt jelenti, hogy az a sok-sok év, amit a Krétakör Színházban töltöttem, nem veszett el nyomtalanul. Ott egy nagyon komoly színjátszó társulattal dolgozhattam együtt, akik sokat jelentettek, és jelentenek a mai napig nekem.
- Visszatérve a zenédhez: az Amorf Ördögökhöz képest a Péterfy Bori és a Love Band sokkal populárisabb zenét játszik.
- Igen, de ez nagyban köszönhető annak is, hogy végre lett egy normális rádió (MR2, Petőfi rádió - a szerk.), ami vállalja, hogy játszik ilyen típusú zenéket is. El tudom képzelni, hogy az Amorf Ördögök is népszerűbb lehetett volna, ha könnyebben el tudott volna jutni az emberekhez. Ha nem is annyira népszerű, mint a mostani számaim... Tehát ehhez a sikerhez nemcsak a másféle zene kellett, hanem ez a rádió is, ami eljuttatja az emberekhez a dalainkat.
- Olvastam, hogy az Amorf Ördögökkel játszott számok között volt, amit kifejezetten utáltál. A mostani dalok mennyire állnak közel szívedhez? Úgy is kérdezhetném: mennyire vagy önmagad bennük?
- Az Amorfnak valóban van egy-két olyan száma, amiket nem szeretek. Ezek sajnos főleg azok, amiket a rádióban szoktak játszani. Túlzás, hogy utáltam, csak... nem szerettem például a Balatont, a Cicit. A saját számaimmal szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már az elején megbeszéltük, milyen hangulatot akarok elérni, mit szeretnék a közönség felé közvetíteni. Jó a társaság, és elég szoros a kapcsolat köztünk, így abból meríthetünk, ami érdekel engem, vagy éppen, ami történik velem.
- Itt, a filmfesztiválon szereplője voltál A nők a képben című rendezvénysorozatnak. Te hogy látod a nő és a sikeresség kérdését - örülsz egyáltalán annak, hogy nő vagy, és szerinted egy nő életében összeférhet a karrier és a család?
- Persze, örülök, hogy nő vagyok. Nem tudom, hogy milyen lenne, ha férfi lennék, ha lenne összehasonlítási alapom, lehet, másképp válaszolnék. De így, mivel örülök, hogy élek, és mivel nőként élek, ezért örülök, hogy nő vagyok. Így tudnám összefoglalni, mit jelent számomra a nőkérdés. Az viszont, hogy karrierem is legyen és családom is, szerintem sajnos sehogy nem fér össze. Nyilvánvaló, hogy számomra a karrier a fontosabb, persze, egyszer lehet, hogy szeretnék majd családot, megállapodni, lenyugodni, de most ez így jó, és nagyon jól érzem magam!