A Széchenyi utca 1. szám alatt egy másik világ létezett. Egy olyan világ, ahol az ember elhagyhatta mindennapi életét, s igazi művészmoziban kapcsolódhatott ki. Az alapkoncepció azonban nem mozi volt. Miskolc sétálóutcájának jellegzetes épülete az 1800-as évek végén épült, s akkoriban bálteremként funkcionált. Most azonban ismét eredeti rendeltetését kapja vissza, rendezvényterem lesz, és bálozók táncolhatnak majd a vörös moziszékek helyén.

Pedig a Kossuth-terem kialakításából azt gondolhatnánk, hogy mindig is mozinak szánták, ám csak néhány évtizede lett enyhén lejtős a padló, s váltak rendszeressé a filmvetítések. A bezáráshoz is hosszú út vezetett. A multiplexek térhódítását túlélte a mozi, bár a 400 fős befogadótér túl nagynak bizonyult mai világunkban. Az utolsó állomás mégis a mozival összekapcsolódó Avas szálló felújításának kezdete lett, hiszen annak tulajdonosa igényt tartott a két moziteremre (az erkélyes, neorokokó-stukkós Kossuthra, és a mellette lévő minimáldizájnos fekete dobozra, a Hevesyre) is.

Kis boldogságot jelenthet a szomorúságban, hogy bár a Kossuth moziba a jövőben már nem mehetünk el megnézni egy jó kis filmet, de technikája, a CineFest, illetve a műsorpaletta megmarad: átköltözik a Rákóczi utcára, a Művészetek Házába. Nem vész el tehát minden, csupán változik. De a Kossuth mozi nincs többé, s így egy korszak ér véget úgy Miskolc, mint sok idős és fiatal moziőrült életében.