Azután gondoltak egyet és kikiáltották a köztársaságot, napjainkban meg mobiltelefonokat és szánkókat gyártanak.

A történet azonban nem ilyen egyszerű!
A finnek vérzivataros, sikersztorinak éppen nem nevezhető múltja csak az utóbbi időben adhat okot nevetésre. Ebben az izgalmas témakörben három évtizede jelent meg az utolsó összefoglalás magyarul. Dolmányos István alapos munkáját, ortodox módon pirosba hajló hangvétele miatt ma már csupán az ellenségeimnek ajánlanám.

Annyi év után végre itt a felmentő sereg a Jyväskylä-i Egyetem oktatóinak személyében. A legfrissebb tudományos eredményeket is feldolgozó munka kiváló iránytű lehet a finn történelem iránt mélyebben érdeklődő olvasó számára, de izgalmas és érdekes olvasmánya minden könyvbarátnak. A munka egyik sajátossága, hogy a szerzőgárda nem törekedett egységes nézőpont kialakítására.

Az így keletkezett különbségek azonban nem annyira zavaróak, mint mondjuk a legendás és mai napig befejezetlen tízkötetes Magyarország történetének esetében. A kritikus és objektív hangvétel valamennyi szerző fejezetére igaz.

A finn történettudomány és közvélemény mára már kinőtte gyerekbetegségeit, és megszabadult az önértékelési problémáktól is. Mindezt híven tükrözi Halmesvita-ék munkája. Bizonyítékként leginkább a közelmúlt finnországi eseményeit taglaló részletet említeném. Ez a pontos és önkritikus hangvételével rendkívül szimpatikus a kívülálló számára. Az összefoglalás alapvetően a politikai történetre koncentrál, de egyes szerzők érdeklődésének megfelelően megjelennek benne a társadalomtörténet és a művelődéstörténet egyes momentumai is.

A megértést nagyban könnyíti a kiváló térképanyag, amely Dolmányos István munkájából olyannyira hiányzott, illetve a fejezetek végén található szakirodalmi tájékoztatás, amely bőven tartalmaz angol nyelvű, esetleg interneten elérhető adatokat is.

Szerk.: Anssi Halmesvirta, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen