A kiállítók száma meghaladta a 130-at, „kincseikre” több mint 4500-an voltak kíváncsiak. Min­denki szebbnél szebb ásványokkal, kőzetekkel igyekezett magához vonzani a látogatókat - a szépségek mellett azonban a régiségek, az „őskövületek” is labdába rúgtak. Így a hobbi kavicsgyűjtőtől az ékszerbolondokon át a valódi ritkaságok imádóiig mindenki megtalálhatta a saját számítását. A jártasabb látogatók már listával jelentek meg, mint a kínaiak, és kipipálták, amit megtaláltak.

Mint minden évben, az ingyenes ásvány- és kőmeghatározás egész hétvégén várta az érdeklődőket: meghatároztathattuk az otthon porosodó, még a nagypapától örökölt kőcsodát, illetve a nyakunkban lógó nyaklánc kövét, hogy az valódi-e, és ha igen, akkor tulajdonképpen miből is készült. Ahogy máskor, most is felékszerezhették magukat a nők, ha bírta a saját, illetve párjuk pénztárcája a valóban szemkápráztató ékszercsodák olykor csillagászati árát.

A kiállítás bővelkedett meghök­kentő ritkaságokban is, ilyenek voltak például a székméretű kristályok, a tenger fenekéről előkerült csodálatos kagylók, a több millió éve megkövesedett állatkák. A fesztivál különlegességei azonban az idén a világító ásványok voltak. Egy pár éve már megcso­dálhatta a Miskolci Ásványfesztivál kö­zönsége ezt a bemutatót, de az ilyen látványból nem árt az ismétlés. Ezek a szabad szemmel nézve szinte unalmas kövek megfelelő, ebben az esetben UV-fénnyel megvilágítva szemet gyönyörködtető színekben kezdenek pompázni. Némelyik olyan élettel teli, vibráló színekben ragyogott, hogy a virágokat juttatták eszünkbe, vagy a tűzpiros korall élettel teli színeit.