Kiss Ádám a Magyar Rádió 5. Humorfesztiválján elnyerte a Magyar Rádió díját. Manapság azonban nemcsak a rádióban hallhatjuk, hétfő esténként fellép a Showder klubban is. Aki ennek ellenére még nem ismeri, jobban teszi, ha megtanulja a nevét, hiszen egyre többet hallhatunk majd róla, tőle, belőle!
- Úgy jellemzed saját magad, hogy „az élethez kell egy szerencsi Kiss.” Honnan ez a definíció?
- Régen a Szerencsi Csokoládégyárnak, vagyis minden szerencsi csokinak az volt a szlogenje, hogy az élethez kell egy kis szerencsi. Tehát az élet nem élet, ha nincs egy kis szerencsi csokid. Tudod, az a kicsi, téglalap alakú, zöld papírba csomagolt. És erre én azt mondtam, hogy az élethez kell egy szerencsi Kiss, mivel én szerencsi és Kiss vagyok.
- Példaképeid persze „nagyok”, köztük említhetjük Fábry Sándort. A Showderben is említetted, hogy több mint száz kazettád van tőle...
- Pontosabban 122 adás van meg.
- Miért tiszteled őt ennyire?
- Mert százévente egy ilyen ember születik, mint ő. Ilyen dumával, intelligenciával, humorérzékkel és színpadkészséggel. Számomra ő az etalon. Most már három éve nála dolgozom, mint embert is sikerült megismernem, és abszolút nem csalódtam benne. Jó, nehéz ember, nem azt mondom, hogy könnyű, de akit szeret, azt nagyon szereti.
- És a hétfőnkénti Showder klub kinek az ötlete volt?
- A dumaszínház valójában négy éve létezik. Egy nagyon pici étteremben alakult, a Godot-ban, ami amolyan alma mater, alma fater. Műhelyünk, hazánk, minket a Godot termelt ki. Itt kell megemlítenem Litkay Gergelyt, aki a dumaszínház atyja, a Boss, a don Padre, a keresztapa. Azután olyan szinten lett szükség ránk, tizennégyünkre, hogy egyre több helyen lépünk fel országszerte, egyre több embernek tetszik ez.
- Mikor mutatkozott meg a „humorvénád”, és hogy kerültél színpadra?
- Ezek már amolyan „nőklapjás” kérdések, mindenki ezt kérdezi, hogy hogyan kezdődött. Igen, már kiskoromban is ilyen vicces voltam, utánoztam a diákokat, a tanárokat. Kabos Gyula hangján feleltem, így vittem egy kis színt a matekórába. Életemben először a szalagavatómon léptem fel, ahol én nem akartam táncolni, és lázadtam a hagyományok ellen, mert kétezer éve mindenki minden szalagavatón csak táncol. Ezzel én nem értek egyet, mert én inkább vicces dolgokról beszélnék, és húsz percig meséltem vicces történeteket az osztály életéből nyolcszáz ember előtt. Sokkal nagyobb sikerem volt, mint azoknak a fiúknak, akik nem jártak táncpróbákra, és letaposták a lányok cipőjét.
- Volt már úgy, hogy a „standupolás” kihúzott a csávából? Említetted egy kabaréban, hogy átmentél a piroson, és mikor a rendőrök megállítottak, meggyőzted őket, hogy az erős rózsaszín volt. Ez valóban megtörtént?
- Hát persze. Az az igaz, amit elhiszel, szoktuk mondani. Hazudni azért nem szoktam, csak színezek. Rodolfó sem mondta meg, hová van eldugva a nyuszi! Teljesen mi sem fedjük fel magunkat - az a poén, amin a néző nevet, nem az, ami megtörtént. De hát az egész életem egy nagy stand up.
- Előfordult már, hogy rendőrök felismertek?
- Konkrétan rendőrök még nem, de megállítanak az utcán, meg dugóban átintegetnek, meg autogramot kérnek, meg fényképezkednek. Vagy az okmányirodában felismert a múltkor egy néni.
- Szóval kezdesz ismertté válni. Azért a német táska és Yézuska még megvan? (Kiss Ádám egyik fellépésén utalt arra, hogy ha nagyon szomorú, amikor hazamegy, édesanyjától kéri a német táskát, amiben viccesebbnél viccesebb dolgozatok vannak. Yézuska pedig az első kocsija, ami saját elmondása szerint azért kapta ezt a nevet, mert olyan, mint Jézus: három nap kell a feltámadásához. a szerk.)
- A német táska megvan, mert anyukám még mindig német tanár, de Yézuskát már eladtam. Egy vak bácsi vette meg, aki azt mondta, hogy gyűjti az antikot. Tizenegy hónapig használtam és utána tíz hónapig árultam... Az utcánk végén állt, és ki volt rá írva: ELADÓ. Senkinek nem kellett. Tényleg, egyszer sem hívtak fel. Láttam magam előtt a szomszédokat, akik mindennap elmennek mellette, és azt gondolják: „ez a csávó még mindig árulja ezt a szart”. És végül megvette az a vak bácsi. Kértem tőle még egy hetet, akkor meg azt írtam a kocsira, hogy: ELADVA! Ezt nézzétek! Megcsináltam!
- Mikor szándékozol végre befejezni a főiskolát?
- Ha a Jóisten és az angol tanszék is úgy akarja.
- Eddig a matek tanszéktől függött...
- Azt megoldottam! Egyetlenegy tárgyam van az egész főiskolából. A szakmai angol, csak van egy humortalan angol tanár, aki nem értékeli a viccet.
- Miért, vizsgán sikerült már kivágnod magad humorral?
- Szóbeliken össze-„standuppolok” egy kettest mindig, de vannak sajnos írásbelik is...