„Ezt az új fehér pulit kaptam karira, jó, mi?”- ezzel a mondattal nyitott Fábry Sándor 2007 decemberében tartott miskolci előadásán. A vele készített interjúban megismerhettük a kéthetente csütörtökönként megjelenő showman igazi arcát is. Mesélt a főiskolás éveiről, a munkájáról - sőt, még a magánszférájába is bepillantást engedett.
- Egyetemi újságról lévén szó, egyértelműnek tűnik az első kérdés: milyen volt Fábry Sándor mint főiskolás? Mert sokat hallhattunk a Leányfalun töltött évekről, azonban ezt az oldalát kevésbé ismerhetjük.
- Úgy gondolom, mi sokkal tekintélytisztelőbbek voltunk. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, fegyelmezettebb „felsőoskolai” hallgató voltam. Ez biztos, hogy a Kádár-rendszerből is adódott. De hát akkoriban az állampolgárokat is nagyobb fegyelemben tartották. A szabadságjogok csökkentettek voltak és egyáltalában: a tanároknak nagyobb tisztelete volt. Egyébként én jó tanuló voltam, nem jártam az iskola mellé, abban az időben egyáltalán nem ittam. Semmi ilyenfajta devianciákról és rettenetes kocsmázási történetekről nem tudok beszámolni, de annak nagyon örülök, hogy kikerültem a pesti, belvárosi „vattafészekből”. Hogy a kedvenc példámat mondjam: mikor Pécsre lekerültem, és randevúztam egy lánnyal, azt mondta, hogy találkozzunk a Villanyrendőrnél, hiszen csak egy villanyrendőr volt a városban. És hát ezen én - mint pesti gyerek - természetesen gúnyosan röhögtem, emiatt engem nem is szerettek. Tehát, hogy úgy mondjam, ez a négy pécsi év, a Budapest-vidék kérdés feldolgozásának bizonyult. Olyan kitűnő barátokat szereztem, mint Ferencffy Kovács Attila, akivel azután a filmgyárban dolgoztam együtt, Lengyel Zsolt barátom, aki a TV2-nél rendez vagy Molnár Tamás barátom, aki kitűnő mellkas-sebész lett. Sok jeles embert ismertem meg, köztük például Csete György építészt, aki akkor egy úgynevezett ifjúsági irodát vezetett. Az is nagyon jó volt, hogy Pécsett mindenhová el lehetett jutni gyalog. Ahhoz, hogy Pesten elmenjek egy könyvtárba, negyven percet kellett közlekedni, az borzalmas volt. Diákként sokat jártunk a Nádor kávéházba, moziba, a megyei könyvtárba, egy-két étterembe, színházba és természetesen iskolába. Ezek gyakorlatilag mind gyalog elérhetők voltak.
- Szintén az egyetemhez kapcsolódó kérdés, vagyis a bölcsészkarhoz, hogy a tanári pálya egyáltalán nem vonzotta?
- Én nem voltam alkalmas erre. Most nem mesélném el, mert már rengetegszer megtettem. Nem egészen jóakaratomból kerültem a Pécsi Tanárképző Főiskolára. A lényeg, hogy engem a tantestület nagy valószínűséggel nem fogadott volna be. A gyerekek talán szerettek, hogyha arról a néhány próbatanításról be tudok számolni. Aztán tanítottam én később nyelvet is, de felnőtteknek. Szóval nem nagyon voltam alkalmas arra, és őszintén szólva nem is akartam egy tantestületbe beilleszkedni. Még egymég jó és toleráns tantestületbe sem. Ez nem az ő hibájuk, én voltam más.
- Szintén a múltból merítve, a családi album történetei mennyire hitelesek?
- Maga a kifejezés Hunyadi Sándortól származik. Az ő Családi album című könyvét nagyon ajánlom a figyelmükbe, majdnem olyan jó, mint Márainak az Egy polgár vallomásai, ha nem jobb. A családi albumból sok minden igaz, és a kiinduló pont minden esetben igaz, csak hát én ezeket erősen kiszínezem.
- Az elöl finom sáfrányos, hátul vonalkódos habselyem alsónemű...
- Hát... Nézőpont kérdése, volt rá példa. Az, hogy csak hetente volt gatyaváltás, az így volt. De hát ha bárki megkérdezi a nagyszüleit, ők sem fognak mást mondani.
- Kicsit aktuálisabb kérdés, a Csillag születik tehetségkutató műsor zsűrizését miért vállalta el? Laikus számára ez kevésbé fér össze Fábry Sándor személyiségével.
- Az RTL klub szerette volna. Nekünk az RTL-lel nagyon jó a kapcsolatunk. Ha megnézzük a legutóbbi Showder nézettségét, akkor megint nagyon jó volt, 50 százalék feletti. Hiszen nem utolsósorban hat csillaggal csináltuk. Tehát ha én ez alól kibújok, akkor azt zokon vették volna. Amúgy pedig engem kértek fel először, másrészt úgy gondolom, hogy egy tehetségkutató műsor ebben a sok mai szemétben még mindig a legtisztességesebb vállalkozások közé tartozik. A harmadik ok, hogy feltételeket szabhattam, például azt, hogy megnéztem az összes szereplőt, és úgy gondoltam, hogy nem kell a gatyámat letolnom. Aminek viszont nagyon örülök, hogy gondoljanak bele, a négy döntős, ahogy ezt a műsorban is elmondtam, három kis népművész, ugye: néptánc, népmese és népdal. Amit az elején senki nem gondolt volna, és ami nagyon világosan jelzi azt, hogy nem csak ez a „main stream nylon kultúra” az, amire szükség van.
- Egy utolsó kérdés a kiscsillagokkal kapcsolatban. Sokan úgy gondolják, hogy Utasi Árpi az új Kern András...
- Nem, nem, nem, ez teljesen kiszámíthatatlan, tehát ha visszagondol az egykori gyerekszínészekre, sokukból nem lett színész, még tulajdonképpen Czinkóczi Zsuzsát is mondhatnám, aki ugye felnőttként játszott Mészáros Márta egy-két filmjében, de gondoljon például a Hahó Öcsi-s gyerekre. Ezek a gyerekek még a kamaszkor előtt állnak, kiszámíthatatlan, hogy mi lesz belőlük. De nem ez a döntő, rá úgy kell tekinteni, mint egy kis adatközlőre, akit a közönség nagyon megszeretett. És hát azt hiszem, hogy a pénz nagyon jó helyre került. Jelen pillanatban abból, ami történt, messzemenő következtetéseket nem lehet levonni.