A jó memóriájú olvasó még emlékezhet arra, hogy rovatunk a félév elején az Intim eszpresszó bejárásával indult. A Dérynén azonban nincs hiány hasonszőrű helyekből, a mellette álló Dalí Kávéház meg történetesen Jucc79k! néven író kolleginám törzshelye, így rövid egyeztetés után úgy döntöttünk, teszteljük le ezt a helyet is.
Hogy mennyire lesz hálás nekem ezért a cikkért kedves munkatársam, más kérdés. Mikor betértünk a Dalíba, eleinte minden rendben volt, egészen addig, amíg meg nem jöttek azok, akik asztalt foglaltak estére. Na, de nézzük 5 P-ben:
Pincér: Vitathatatlanul a legkényesebb téma. Azonnal hozza a kért italt, ám pofavágásai igen irritálóak. Ha pedig megérkeznek az előre foglalt asztal vendégei, akkor azonnal másodrangú vendéggé vedlesz át.
Placc: A hely jó, amolyan örökké stílusos bútorokat vásároltak, s lássuk be, helyesen, így elég időnként kifesteni.
Pia: A választék bőséges, alkoholos és -mentes piákból is, de ez egy sétálóutcai helytől szerintem joggal elvárható.
Pipilde: Nem nagy, de legalább tiszta. Állítólag vécépapír nem mindig van, mikor én jártam ott, akkor volt. Szappan van, viszont hogy kéztörlő sosincs, azt én is tanúsítom.
Parkoló: Sok szót nem érdemel, belváros, parkolók, mélygarázsok, tömegközlekedés dögivel.
Összegezve: A Dalí állítólag napközben igen hangulatos hely, él még a kávéház-feeling, zenével, újsággal és finom kávékkal, sőt, időnként magával a polgármesterrel. Ha viszont ez igaz, talán ideje lenne felnőni az esti komolyabb forgalomhoz is, mert ha emlékezetem nem csal, nem két hónapja nyitottak...