dr. Besenyei Lajos korábbi rektor
Egy ilyen nagy egyetem lényegében nem létezhet újság nélkül. A demokratikus légkör, az információs csatornák biztosítása szempontjából nagyon fontosnak tartom, főleg a mai digitalizált világban, amelyben a MERt sem csak nyomtatottan, hanem az interneten is megtalálható, aminek következtében pedig a jelentősége is egyre nő. Az ide érkező fiatalok is sokkal inkább a MERt alapján szereznek információkat az itteni életről, semmint hivatalos elemzésekből és rangsorokból.
Érzelmileg is fontos számomra a MERt, hiszen kilenc évvel ezelőtt én javasoltam azt, hogy indítsuk el a lapot. A sorsát mindig nyomon követtem, és rektori leköszönésem szép emléke az a MERt-címlap, amit az akkori szerkesztőségtől kaptam, és egyébként kiemelt helyen van a lakásomban. A lap minden munkatársa megtett és megtesz ma is mindent azért, hogy hozzáadjon valami pluszt ehhez az újsághoz. Nagyon büszke vagyok a lap színvonalára, hiszen már egy-két évvel az indulása után, és azóta folyamatosan, a legjobb egyetemi lapok között emlegettek bennünket, és ez nagy dolog! Meglátásom szerint a lap az évek során csak annyiban változott, hogy egyre színesebb lett, és egyre több helyre jut el, az emberek jobban megismerik.
Végül, úgy gondolom, hogy a kezdetek óta egy jól működő közösség készíti a MERt-et, akik nemcsak szakmailag, de mint közösség is nagyot alkotnak, és a mai világban talán ez a legfontosabb!

dr. Piskóti István, a Marketing Intézet igazgatója
A MERt kicsit az én gyermekem is, hiszen az én feladatom volt az új egyetemi újság megszervezése. 1997-től voltam az egyetem PR-igazgatója, s az „50 éve Miskolcon” elnevezésű, jubileumi évet előkészítő programunkban vállaltuk, hogy a pár évvel korábban megszűnt egyetemi lapot pótoljuk. Új lapkoncepciót kellett kitalálni a szerkesztéstől a nyomdán, hirdetésszervezésen át a terjesztésig. Amit akkor elhatároztunk - hogy a lap legyen független, szakmai vezető irányítsa, és lelkes diákstáb legyen mögötte, azóta sem változott.
A MERt nevet a Marketing Intézetben találtuk ki, ami mára márkává vált, egyértelműen Önöket, a lapot jelenti. Az írásmóddal is tudatosan a kettős jelentést fejeztük ki, hiszen egyrészt ME Rt., mivel mindnyájunké a lap, s az egyetemnek, mint egy nagy vállalkozásnak, mindannyian részesei, „részvényesei” vagyunk, másrészt pedig a MERt szó kifejezi, hogy a lap keresi az indokokat, magyarázatokat.
A kezdetekhez képest erősödött a kulturális vonulat a programajánlóval, a különböző kulturális, szórakoztató írásokkal, a közéleti rész pedig megfelelően informatív, bár a kétheti megjelenés kevésbé az aktualitást, mint inkább az elemzést kellene, hogy erősítse. A közéleti jelleget gazdagítva szívesen látnám, ha a lap hasábjain többször szállhatnának vitába az eltérő vélemények, javaslatok.

Zsigri Judit korábbi főszerkesztő
Öt évig voltam a MERt főszerkesztője. A lap fő profilja a hallgatók és az egyetemi dolgozók tájékoztatása volt, és persze helyett kaptak azok a hírek is, amelyek nem feltétlenül a tanulással, de szervesen az egyetemi élettel voltak kapcsolatban. Igyekeztünk szórakoztató írásokat is közölni, és arra is törekedtünk, hogy az újságírók személyes véleményüknek hangot adjanak, hogy merjék és tudják kifejezni álláspontjukat. Egyetlen dolgot kerültünk: a politikát. Annyiban merült ki az újság politikával foglalkozó része, hogy a Citromfa Politikai Műhely, vagy a Jobbik rendezvényeiről tudósítottunk, persze szigorúan kommentár nélkül.
Ez alatt az öt év alatt lehetőségünk nyílt az újság példányszámának növelésére, megváltoztattuk a lap struktúráját, küllemét. Akkoriban sokféle pályázati lehetőség nyílt újságok számára, így jelentethettük meg a MERt Nők és az EUrogeneráció különszámainkat.
A mostani MERt alapjaiban követi a megkezdett irányvonalat, persze kisebb-nagyobb változások mindig szükségesek. Ízléses, érdekes, tetszik a tördelése, tipográfiája, kellően komoly és szerintem most is mindenki megtalálja a számára izgalmas cikkeket.

Durbák Ildikó lapalapító, korábbi főszerkesztő-helyettes
Az írás varázsa, a szavak hatékonysága egy egyetemi lapnál is megdöbbentő: a MERt felemelte a szavát a Rocky bezárása ellen, az egyetemi postarablásról itt tudósítottak először. Az újságírók feszegettek komoly társadalmi és szakmai témákat, ám ha kellett, viccesen és fiatalos lendülettel tudósítottak minden évben a MEN-ről vagy a gólyatáborról is.
A MERt indulásakor a három próbaszámban még nem volt benne a kezem. Évekig újságíróként alkottam a lapnál, és rövid idő alatt biztos lettem abban, hogy tényleg ezt akarom csinálni, ha „nagy leszek”. Az irodavezetéstől az olvasószerkesztésig egy lépés - egy rossz lépés - vezetett el: bokatörés láncolt ágyhoz, fekvőgipszből kellett „űzni az ipart”. Főnök azonban soha nem akartam lenni, arról is a stáb tagjait kellene inkább megkérdezni, milyen vezető voltam. Megpróbáltam mindig barátként, kollégaként, néha tanárként állni szárnypróbálgatásaik mögé.
A lap külseje és tartalma sokat változott, fejlődött az évek során. Ott voltam, amikor színessé vált, de akkor is, amikor költséghatékonyságból kisebbre kellett venni a méretet. Két rektor, három főszerkesztő és több mint száz szorgos hallgató a kilenc esztendő mérlege. Az emberek - újságírók és fotósok - jöttek-mentek mellettem, én sokáig maradtam. A társaság, a bulik, a fiatalság varázsa vonzó, s mint egy bogárkát a gyertyafény, engem is elbűvölt. Egészen idén februárig: MERt utat kellett adni a következő nemzedéknek, MERt a tanulóéveknek vége, és MERt várt a nagybetűs...
Amihez a MERt a legjobb iskola volt.

Dr. Patkó Gyula rektor
Az egyetemi sajtó több évtizedes múltra tekint vissza intézményünkben, a ’60-as években hallgatóként én is publikáltam az akkori, Mi Egyetemünk című újságban. Természetesen napjainkban is fontos, hogy a fiatalok egy öntevékeny hallgatói csoporthoz tartozzanak, hiszen tanulmányaik során igen komoly munkát végeznek, erős követelményeket támasztunk velük szemben. Egy ilyen közösség pedig az értékes kikapcsolódás, a baráti kapcsolatok miatt is fontos.
Úgy gondolom, hogy az egyetem utáni évek felé is nyit számukra, munkájuk révén pedig az olvasók, hallgatótársaik számára is. Hiszen a MERt-ben gyakran találkozhatnak sikeres pályaképekkel, az itt szerzett diploma gyakorlati hasznosításának lehetőségével, külföldi tapasztalatokkal. Bizonyos tekintetben tehát a komoly munkát és az életet kapcsolja össze a MERt, ugyanakkor a lokalitást, az összetartozást erősíti bennünk. Képet ad arról, hogy „ezek vagyunk mi”, tudósít, információkat szolgáltat, lehetőségekre hívja fel a figyelmet, s külön öröm számomra, hogy az utóbbi hónapokban a régió középiskolásai felé is nyitott a lap. Úgy vélem, sikeresen tölti be küldetését. Több szempontból is fontosnak tartom tehát, hogy legyen az egyetemnek egy ilyen jó lapja.

Spitzmüller Zita, a MERt főszerkesztője
Harmadik éve töltöm be a főszerkesztői pozíciót a MERt-nél. A változásokról először az jut eszembe, hogy mivel egyetemisták készítik a lapot, óhatatlan, hogy 2-3 évente elbúcsúzzunk egy-egy kollégától. Azt hiszem, ez egyben a legnehezebb is. A másik természetesen a szakmai változás. Fontos lépésnek számít, hogy nyitottunk az Egyetemvároson kívül esők felé: a 24 oldal már nemcsak az egyetem vezetésének és hallgatóinak szól, hanem a régió középiskoláinak is. A tízezres példányszámunk fele hozzájuk jut el, s elsősorban nekik szól új mellékletünk a középső lapíven. A MERt tehát stratégiai kiadványa az egyetemnek, úgy hiszem.
Ami a jövőt illeti, gondolkodunk egyfajta tartalmi és formai megújuláson is, szeretnénk, ha - a szó jó értelmében - könnyedebbé válna az újság. Mindemellett igyekszünk aktívabbá tenni az olvasókat.
A lap erősségének részben műfaji, témabeli sokszínűségét tartom, egyik legfőbb értékének pedig a tényt, hogy az írások és a fotók továbbra is egy hallgatói csapat munkáját dicsérik. Egy olyan stábét, melynek tagjai egyben online oldalainkat is, vagy épp a MEN MERt-sátrát is tartalmassá teszik. Akik szívükön viselik a MERt sorsát, akikkel jó együtt dolgozni...

Fotó: Zsanett, bpasztor.