A kutyi az ember legjobb barátja, de miért akar a legjobb barátom lenni, és ki mondta neki, hogy szükségem volna legjobb barátra egy négylábú, hold­ra kattant szőrgombóc személyében? Én soha sem fogom megérteni ezt a kutyamániát, persze az is tény, hogy nem is teszek érte.

Semmi meglepő nincs abban, hogy lenyűgöző egy Mancs-féle kutymorgó, de mi egyszerű emberek vagyunk, így az ezerszer érdekesebb, milyen egyszerű otthonunk egyszerű kutyája. Akkor vegyük át, amit biztosan tudunk, lássuk az alapvető típusokat!

Van a Házőrző. Szeméből csak úgy sugárzik az értelem, de ehhez kell egy kerítés is persze, mint IQ-fokozó, aminek groteszk pózban nekifeszülhet. Fő attrakciója, hogy különös érzékenységgel okoz myokardiális infarktust minden postai küldeményt kézbesítő egyednél, válogatás nélkül. Tettének oka nincs; nyála folyik, oka erre sincs.

Van a Bratyi-alkat, azaz a lábfétista. Kényszeres papucshordozó vagy papucs­rágcsáló. Szeretetét minden „arra” érdemes lábnak kifejezi, néha papucs sem kell hozzá. Az Öleb életét minden húsz centinél na­gyobb dolog fenyegeti, ez okozza idült neurózisát. Hiper­aktivitása miatt figyelmét állandóan le kell kötni tökéletesen értelmetlen trükkök betanításával, mint a ritmust még véletlenül sem követő énekelvevonyítás (ha kutyánk netalán hangot énekelne, azonnal forduljunk állatorvoshoz); olyan falatokért való pitizés, amiért közel sem érdemes; valamit az öreg botdobálós feladat, amelyet nyugodtan végezhetünk gally nélkül is. Nem kell izgulni, kutyánk ugyanúgy élvezni fogja, sőt!

Nos, tisztában kell lennünk azzal, hogy a legtöbb kutya ezeket a szindrómákat egyszerre is produkálja, ilyen viszonylatban teljesen érthető, hogy Lajkát kilőtték az űrbe. Az biztos, hogy a vécéből ivás művészetével nem a legbölcsebb állat benyomását keltik. Vagy olyan rafkósak volnának netalán, hogy ez az egész csak álca, és világuralmi törekvéseiket ponyváznák a viselkedésükkel...? Nyugi! Ezt én sem gondoltam komolyan!