A férfiak korábban általában ahhoz kötötték e jeles nap eljövetelét, hogy a városban már vásárolni lehetett ízléses csokorba kötött hóvirágokat. No, ennek a virág védettsége miatt immár vége. Most azért tudatosul bennük, hogy végre itt a tavasz, hogy végre lehet csajozni a szabadban. És itt az ideje megszabadulni a karácsonyi bejglitől, ami még mindig a hűtőben figyel egy kupac nemespenész társaságában!

És miért is olyan remek ünnep március 8-a? Mert a Valentin-nappal szemben itt nem kell nekünk, nőknek giccses ajándékot vennünk a pasiknak, viszont annál többet kapunk mi. Milyen jó dolog is virághalmokkal hazatérni, vagy a sok fin­csi bonbont este lelkiismeretfurdalás nélkül benassolni a tévé előtt a kedvenc sorozatunkat bámulva, tudván: aznap egy férfi sem fogja a távirányítót elvenni tőlünk. A tanárok sem íratnak aznap zh-t - ha nő, akkor azért nem, mert nő; ha pedig férfi, akkor azért, mert kedveskedni kell a leendő kollegináknak.

Mutasson nekem valaki egy olyan női személyt, aki utál virágot kapni, és nem élvezi a vörös rózsával való korzózást a belváros forgatagában, és az irigy női tekintetek begyűjtését, hogy „bezzeg az a csaj milyen dudvát kapott, én meg csak egy nyamvadt szegfűt”...

És végül, mennyire jó reg­gel bekapcsolni a számítógépet, és a napi spam-dzsungelben elszórtan találni egy-két kedves képeslapot, melyen nagyon boldog és még annál is szebb nőnapot kívánnak - NEKÜNK!